Erkel Ferenc, a Zeneakadémia igazgatója
2010.06.05-2011.03.01

Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia csaknem fél évtizedes előkészítő munka után 1875-ben nyithatta meg kapuit. Az intézmény elnöke, és a zongora mesterkurzus vezetője Liszt Ferenc volt, az igazgató és a zongora osztály vezetője Erkel Ferenc lett, mellettük Robert Volkmann (zeneszerzés), id. Ábrányi Kornél főtitkár, (elméleti és történeti tantárgyak tanára) és Nikolits Sándor (zeneelmélet) kezdte el az oktatást. Bár Liszt Ferenc nemzetközi hírneve és tekintélye kezdettől fogva megadta külföld felé is az intézmény rangját, a mindennapos feladatok megszervezése, a folyamatos működtetés és fejlesztés irányítása elsősorban az igazgató Erkel Ferenc kezében volt. Erkel és Ábrányi feladata volt a berendezés, az órarend, a tanterv kialakítása, a zeneműtár fejlesztése és a felvételik meghirdetése. A Zeneakadémia 40 hallgatóval nyílt meg november 14-én, Liszt laká­sán, Erkel megnyitó beszédével.

A kiállítás a múzeumi kiállítótérben Erkel Ferencet, a Zeneakadémia igazgatóját mutatja be, a földszinti kiállítótér pedig Erkel Ferencet, a tanárt hozza életközelbe. Az intézménytörténeti bemutatás a Zeneakadémia első tizenkét évének legfőbb eseményeit foglalja össze. Erkel törekvései végig összhangban álltak Liszt elképzeléseivel, a tanintézmény fejlesztésének módjában, színvonalának emelésében, ugyanakkor a magyar jelleg kiemelésében Zeneakadémia két vezető egyénisége teljesen egyetértett. Ezért Erkel megnyilatkozásai mellett a kiállításon helyet kapnak Liszt levelei is. Ilyen kiemelt témakörök a kiállítás anyagában például Ábrányi Kornél könyvei, amelyeket Erkel és Liszt javaslatára a Zeneakadémia tankönyveiként használtak, vagy a magyar hangszerkészítők (zongora, orgona) támogatása. Az Erkel igazgatósága (1875-1887) alatti időszak meghatározó a Zeneakadémia fejlődésében, hiszen a ma is működő Régi Zeneakadémia épületét 1879-ben sikerült az intézménynek megkapnia, amely lehetővé tette az oktatás nagy ívű fejlődését, az orgona építését, új tanszakok indítását, további tanárok bevonását az oktatásba.

Erkel mellett megelevenednek tanártársainak és növendékeinek alakjai is, hiszen csak a teljes tanári kar testülete és a diákok teljesítménye tudja együttesen igazolni az igazgató Erkel Ferenc törekvéseit. Ilyen kiállított dokumentum például Huber Károly egyik személyes hangú levele Erkel Ferenchez, mint igazgatójához, vagy szintén egy meghatározó pillanat az intézmény történetében Hubay Jenő eskütétele.

A kiállítás főként a Zeneakadémia gazdag irattári dokumentációjára támaszkodva teszi élővé az intézmény vezetőjének feladatait, problémáit és sikereit, tanári értekezletek izgalmas jegyzőkönyveiből, mint a leghitelesebb forrásokból értesülünk az intézmény oktatási rendjéről és feladatairól, mint például újabb tanerők bevonásának szükségességéről, pontos órabeosztásokról és tantárgyakról. Ezenkívül két olyan dokumentum is látható a kiállításon, amely az irodalomban nem közismert, mégis fontos adalékot adnak hozzá Erkel jellemrajzához. A Zeneakadémia megalakulása után még sokáig komoly anyagi gondokkal küzdött, léte többször hajszálon múlott. Ha ezalatt Erkel vagy Liszt hátat fordított volna neki, kártyavárként összeomlik. 1879 telén például Erkel saját pénzéből fizette ki a Zeneakadémia fűtésének számláját, és annak ellenére, hogy ő volt a legmagasabb óraszámban tanító zongora tanár és az igazgató, Huber Károly váratlan halála után ő vette át az abban az évben indult hegedű tanszak irányítását is, amíg nem találtak a tanszak élére más tanárt.

A kiállított tárgyak között találjuk a Zeneakadémia pecsétjét is. Mellette egy olyan könyv látható Liszt könyvtárából, amelynek címlapján látható a pecsét nyoma, és Liszt kézírásában olvasható, hogy a könyvet a Zeneakadémia könyvtárának ajándékozta. Liszt nemcsak ezt a könyvét, hanem egész budapesti könyv-és kottatárát a Zeneakadémiára hagyta, és nagylelkű példáját mások is követték. A kiállításon olvashatjuk azt a dokumentumot is, amelyben értesítik az igazgató Erkel Ferencet, hogy Ferenc József császár és király jóvoltából az újonnan megnyílt Zeneakadémia könyvtára kap egy példányt az akkor induló Mozart-összkiadás köteteiből, illetve a Rózsavölgyi kiadó szintén felajánlott egy sorozatot a könyvtár számára a kortárs magyar szerzők frissen kiadott műveiből.

A kiállítás lenti részének kezdete Erkel ifjúkorát, zenei tanulmányait és azt a környezetet villantja fel, amelyben a fiatal zongoraművész és karmester zenei műveltségét szerezte, azt a tradíciót, amelyet később tanárként tovább adott tanítványainak. A többi tárló már Erkelt, a zeneakadémiai tanárt mutatja be, a leghitelesebb források felhasználásával: a kortárs Ábrányi Kornél visszaemlékezésével és tanítványainak hozzá írott kérelmei, levelei által. A tértárlóban megtaláljuk az általa tanított tananyagot is, de a hangsúly elsősorban Erkel emberi hozzáállására, a tanár gondoskodó szeretetére irányul. Ennek egyik fontos megnyilvánulása például az a tény, hogy Erkel közbenjárására a Zeneakadémia harmadik tanévétől kezdve a legtehetségesebb zeneszerző-növendékek munkájukat az ország első és nemzetközi rangú együttesével és legkiválóbb karmesterével: a Nemzeti Színház zenekarával és Erkel Sándor vezényletével mutathatták be közönségnek.

Több zeneakadémiai hallgató, akiknek levelét bemutatjuk, az intézmény későbbi legendás hírű tanárai, igazgatói lettek, illetve a magyar zeneélet kiváló művészei, mint például Aggházy Károly, Thomán István vagy Hubay Jenő. A diákkorból származó levelek mellett megtaláljuk ugyanannak a művésznek már érett korából származó olyan munkáit is, amelyek a Zeneakadémia tananyagává váltak.

A kiállítás célja az volt, hogy szerény keretek között megismertesse a látogatókkal azt a történelmi pillanatot, amelyről Liszt ír Erkel Ferencnek 1875 októberében, igazgatói kinevezése alkalmából, de még a Zeneakadémia megnyitása előtt:

"Több mint 30 éve képviseli és támogatja Ön a legdicsőbben művei által Magyar­ország zenéjét. E zenét ápolni és fejleszteni: a budapesti Zeneakadémia feladata. Az ügy tartósságáról és sikeréről kezeskedik az Ön belátó gondoskodása az igazgatói poszton. Amit emellett nekem kell munkálkodnom, nem maradhat el, s történjék mindaz Önnel a legnagyobb egyetértésben."

A kiállítás megnyitója 2010. június 5-én volt a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban