Tom Beghin bemutató-előadása A Zeneakadémia saját szervezésű programja

1803 októberének végén Ludwig van Beethoven zongora-újdonságot kapott az Érard fivérektől: egy „piano en forme de clavecin”-t (szó szerint „csembalóformájú zongorá”-t). Ez a párizsi hangszer intenzív zongorista-időszakot indított el Beethoven életében, és inspirálta rögtön „Waldstein”-szonátáját (op. 53), amelynek komponálását 1804. január elejére fejezte be.

Beethoven 1803-as Érard-jának újonnan készült kópiája segítségével újra átélhetjük Beethoven zongoratechnológiával – és -technikával – kapcsolatos kísérletező-időszakát. S a hangszer révén mi is kapcsolatba kerülhetünk a 19. század eleji francia hangvétellel és hangzással, amely alapvetően különbözött a bécsi hangszerekétől.

Tom Beghin két 19. század eleji zongorát mutat be és hasonlít össze előadásában, amelyek egyike a bécsi szokásokat képviseli, a másik pedig a francia újdonságokat: Beethoven egyedülálló, 1803-as Érard-replikáját (amelyet a genti Orpheus Institute-ban Beghin által vezetett kutatási projekt részeként készítettek el) és egy 1800 körül Bécsben, Anton Walter műhelyében készült fortepiano kópiáját.