Kokas Dóra és Vitalij Piszarenko A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Három B betűs zeneszerző fémjelzi Kokas Dóra és a 2008-as utrechti Liszt-verseny első díjasa, a Londonban élő ukrán–orosz Vitalij Piszarenko bő százötven évet felölelő kamaraestjét. Beethoven harmadik cselló-zongora szonátája 1807/1808-ban született. Ezek voltak a szerző középső alkotói periódusának évei, amit a zenetudomány a hősi korszakának szokott nevezni. A harmadik szonáta olyan művekkel rokon, mint az ötödik és hatodik szimfónia vagy az Appassionata szonáta. Benjamin Britten 1960-ban hallotta először Msztyiszlav Rosztropovics csellójátékát Londonban, aki rögtön egy mű megkomponálására kérte fel a szerzőt, egy évvel később pedig már együtt mutatták be az op. 65-ös szonátát. A második félidőben Brahms kerül fókuszba két olyan műfajjal, amelyek kiemelkedő helyet foglalnak el a szerző életművében: elsőként dalaiból ad ízelítőt az este két művésze, majd a hangverseny az 1865-ben készült e-moll cselló-zongora szonátájával zárul. A művet a komponista Josef Gänsbacher énektanárnak dedikálta, aki amatőr csellista is volt. A bemutatón is ő interpretálta a szonátát Brahmsszal, ám a szerző elégedetlen volt a professzor technikai felkészültéségével, így megpróbált olyan hangosan játszani a zongorán, hogy csak azt lehessen hallani.