Lajkó István zongorakoncertje

Liszt zongoraművészete lenyomata mindannak, amit a mester életében látott, hallott vagy tapasztalt. Háborgó elméjének viharos gondolatait a billentyűkön mutatta ki, érzelmeit a zongora hangján szólaltatta meg. Az itáliai költő, Petrarca három szonettjét első nagy szerelmének, Marie d’Agoult-nak hódolva lényegítette át zenévé, a Lammermoori Lucia-parafrázist pedig az olasz operaszerző, Gaetano Donizetti művészetének adózva komponálta meg. Mindez Lisztet zongoratechnikai újításokhoz és megnövekedett kifejezőerőhöz vezette. A külső hatásra megtermékenyült zenei nyelvezetet Liszt h-moll szonátájában desztillálta színtiszta zongoraművészetté, hátrahagyva a programzenei eredetet. Nem meglepő, hogy ez a szonáta kezdeti értetlenséggel találkozott a kortársak körében, hiszen összegzése és kivonata Liszt mindaddigi munkásságának és újító, korszakalkotó művészetének.