Kamaraművek A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Egyszerre tekint a múltra és a jövőre a zeneakadémia „100 éve” sorozata: a 2025-ben 150 éves intézmény pályájuk elején álló előadóművészek közreműködésével eleveníti fel az 1924-1925-ös években keletkezett műveket. A kamarazenét középpontba helyező hangverseny egymás mellé állítja a magyar és külföldi zeneszerzők kamarazenei alkotásait. A program első felében olyan magyar zeneszerzők műveit hallhatjuk, akik maguk is koncertező művészek voltak. Dohnányi Ernő csellóra és zongorára hangszerelt Ruralia Hungarica című műve érdekes utat járt be: a magyar népdalok ihlette alkotás eredetileg héttételes zongoraműként született meg 1923-ban, majd Dohnányi 1924-ben öttételes zenekari változatát is megírta. A hangversenyen felcsendülő csellóra és zongorára alkalmazott változat szintén 1924-ben született. Az est második felében egy kevésbé ismert magyar szerző művébe, valamint az európai zeneirodalom 1924-25-ös éveinek termésébe kaphatunk betekintést. Bár Seiber Mátyás a Zeneakadémia növendéke volt, zeneszerzés szakon pedig Kodály Zoltánnál tanult, nem vált a 20. századi magyar klasszikus zene meghatározó alakjává, tanulmányai után nem sokkal ugyanis a dzsessz irányába fordult, élete második felében pedig Londonban telepedett le. Az 1925-ös Sonata da Camerát – amely az akkor született kamarazenei alkotások egyik érdekes darabja – nem sokkal zeneakadémiai évei után írta. Ernest Bloch művével elhagyjuk Európát, az eredetileg svájci származású zeneszerző ugyanis 1924-es műve születése idején az Egyesült Államokban élt. A program második felének zárásaként Albert Roussel fuvolára, hárfára, hegedűre, csellóra és zongorára komponált kvintettje szólal meg. A manapság kevésbé ismert francia zeneszerző művei nagy elismerésnek örvendtek az 1920-1930-as évek Párizsában, különleges hangszerelésű kamaraművét pedig egyik legsikerültebb alkotásának tartják. Roussel szívesen foglalkozott a 18. századi billentyűs zenével, ez a hatás pedig művein is érezhető.