Dolgozó, háló
A Magyar Szalon című lap egyik 1886-os számában megjelent kép és más leírások alapján meglehetősen híven lehetett rekonstruálni a lakás úgynevezett háló-dolgozó szobáját. Liszt nyilvánvalóan ide húzódott vissza, ha nyugalomra volt szüksége, és itt komponálta utolsó éveinek alkotásait.
Ludwig Bösendorfer (1835-1919) Liszt személyes jóbarátja volt, s ennek egy egészen különleges tanújele is fennmaradt a budapesti hagyatékban: egy diófából készült kétajtós, háromfiókos íróasztal, melynek középső fiókja helyén kis billentyűs hangszer van, kihúzható, háromoktávos klaviatúrával. A komponáló-íróasztalt, ezt a "pompás műtárgyat, mely író-, háló- és étkező-termemet ékesíti, ... amelyre a nekem oly kedves L. Bösendorfer név hamarosan rá lesz vésetve", Liszt 1877. január 30-i levelében köszönte meg az ajándékozónak. A kis hangszer, melyben a miniatűr kalapácsok, melyek még tompítóval is el vannak látva, rögzített fémlapocskákat ütnek meg, valójában inkább csak kuriózum. Legföljebb arra jó, hogy egy-egy akkordot, ujjrendet, futamot ki lehessen próbálni komponálás közben. Halk hangja aligha zavarta Erkel Ferencet, aki mint a Zeneakadémia igazgatója, pár évig Liszt háló-dolgozószobája fölött lakott. Bösendorfer ajándéka unikum, melyhez hasonlóról nincs tudomásunk.
A kis asztalka hasonló ahhoz, amely valaha itt állt, rajta Liszt jobbkezének mása bronzból, melyet Stróbl Alajos készített. Az asztalon kiállított műsor Liszt 1886. március 23-án Párizsban, Munkácsy Mihály palotájában adott koncertjének programja, a festő Lisztet ábrázoló grafikájával.
Az ágy mögötti drapéria Liszt hagyatékából származik, bár valójában itt egy másik, Caroline hercegnő által hímzett szőnyeg függött. Az ő munkája volt az ágyterítő is, de ezek sorsáról nincsenek adataink. Az ágy fölötti kép Györgyi-Giergl Alajos festménye, amely Liszt lányát, Cosima von Bülow-t ábrázolja; keletkezési körülményei ismeretlenek. Az imazsámoly a Sugár úti lakás számára készült, Fellner Sándor tervezte. A feszület feltehetően Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnő ajándéka. Az imazsámolyon Liszt imakönyve és rózsafüzére látható. A kétajtós üvegszekrény ugyancsak a Sugár úti lakásban állt, benne Liszt budapesti könyvtára, melyet a Zeneakadémiának hagyományozott. A másik szekrényben kottatárának egy része látható. A könyvekben és a kottákban -- melyeknek részletes leíró katalógusa is megjelent -- számos értékes információt tartalmazó Liszt-bejegyzés és a hagyatéki bélyegző lenyomata található.
Ugyancsak kuriózum, ha nem is egyetlen példány Liszt üvegzongorája. Készítője, Georges Bachmann, akinek gyára Tours-ban és Angers-ban működött, piano-harmonicá-nak nevezte el 1865-ben bemutatott, a hangszerek történetében nem egészen előzmény nélküli találmányát, mely négy oktáv hangterjedelmű (cl-c5), zongora mechanikájú, húrok helyett hangolt üveglapokkal. Liszt sorszám nélküli példányának gyártási évét nem ismerjük, s azt sem, hogy mikor került a tulajdonába. 1872-ben mindenesetre Bösendorfer őrizetében volt, s Liszt úgy rendelkezett, hogy az általa "joujou d'harmonica en verre"-nek nevezett kis hangszer kerüljön az 1867-es Chickering-zongorával együtt Szekszárdra, ahol úgy hat majd az óriás hangszer mellett, mint a kiskutya az oroszlánketrecben. A párosításhoz talán az a "Fête des Nymphes" című kotta adta az ötletet, melyet szerzője, Bachmann sajátkezűleg dedikált Lisztnek, s amely egy piano-harmonicára és zongorára írt duettinót tartalmaz! A hangszer 1887-ben került a Zeneakadémia tulajdonába. Az üvegzongora fölött a falon Liszt-rokonok arcképei függnek.