Szalon

A szalon egyik sarkában Beethoven miniatűr bronz-szobra állt, melyet a bécsi Beethoven-Comité ajándékozott Lisztnek. A falakon értékes képek függtek, közöttük Gustave Doré két rajza, melyeket illusztrációul készített Liszt Dante-szimfóniájához és "Paulai Szent Ferenc a hullámokon jár" című zongoralegendájához.

A szalonban található másik Chickering-zongora már egyenesen Liszt számára készült, opus-számának (50.080) tanúsága szerint 1879/80 fordulóján. Billentyűfedelén aranyozott felírás díszeleg: "Chickering & Sons / à F. Liszt." Hangterjedelme (AAA-c5) és mechanikája azonos a korábbi zongoráéval, de ez a hangszer még nagyobb méretű (260 cm hosszú, 150 cm széles), kereszthúros, és három pedálja van, melyek közül a középső: osztott tompítás-emelő a diszkanthangok dinamikájának növelésére. Rózsafa szekrényét sötétre fényezték, s a jellegzetes hajlított-faragott lábak kissé kevésbé díszesek, mint a kiállításra készült zongoránál.

Amikor Liszt 1880 őszén Itáliában tudomást szerzett Chickering ajándékozási szándékáról, megírta neki, hogy küldje a zongorát a budapesti Zeneakadémiára. Itt végül a lakásához kapcsolódó hangversenyteremben állíttatta föl, és mind maga, mind növendékei gyakran használták a különlegesen teherbíró hangszert, melynek hangja szinte még ma is vetekszik a modern koncertzongorákéval.

Liszt halála után a két Chickering-zongorát valószínűleg rendszeresen használták a Zeneakadémián, sőt 1927/28-ban a gyártó cég egy hosszabb amerikai koncertturnéra kölcsönkérte őket. Utóbb már csak reprezentatív és muzeális célokat szolgáltak.

A kottatartó ezüstből készült 1858-ban, középen Liszt-dombormű, felül Beethoven, Schubert és Weber mellszobra. A talapzatba vésett nevek az ajándékozókat örökítik meg, elsősorban Liszt bécsi és magyar környezetéből.

Zeneakadémiai óráit Liszt leggyakrabban saját szalonjában tartotta, ahol - a korabeli leírások szerint - mindig állt egy vagy két Bösendorfer-zongora. Közülük a 7561. számú, melynek gyártási évét pontosan nem lehetett megállapítani (1873 körül?) fennmaradt Liszt hagyatékában. A 7 oktáv hangterjedelmű (AAA-a4), bécsi mechanikás, egyenes húros, kétpedálos rövid zongora különlegessége, hogy rezonáló szekrényében a húrok alatt magyar és német nyelvű bejegyzés olvasható: Dunkl Nepomuk János zeneműkereskedő, Gobbi Henrik zeneakadémiai tanár és Chmel Gusztáv zongorakereskedő tanúsítja, hogy Liszt e hangszert használta pesti lakásán 1880-tól 1886-ban bekövetkezett haláláig. A mahagóni borítású, fényezett fekete részekkel díszített hangszer hangolása egy teljes hanggal mélyebb az eredetinél, így a múzeumi hangszerek hangját bemutató CD-felvételen a Bösendorfer-zongorán fölvett darab egy nagyszekunddal mélyebben hangzik.

Budapesti hagyatékában fennmaradt az a nagy amerikai harmónium, melyet a bostoni Mason & Hamlin cégtő1 kapott ajándékba 1877 januárjában. A "Style 496, No. 90243" jelzésű, szívó rendszerű, 5 oktáv hangterjedelmű (CC-c3) hangszert kifejezetten Liszt részére készítették 1876-ban; utóbb azonban ezt a típust sorozatban is gyártották és "Liszt Cabinet Organ" néven, a mester kedvező véleményének ismertetésével reklámozták. 15 regisztergombja és térdpedáljai (dinamikaszabályozók) igen változatos hangzásokra adnak lehetőséget. A hangszert a Zeneakadémia örökölte, de 1973-ban a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába ment át, s most tartós letétként szerepel a Liszt Ferenc Emlékmúzeum gyűjteményében.

Idézett levelében Liszt még egy különleges hangszeréről: az Erard-Alexandre gyártmányú pianínó-harmóniumról is rendelkezett. Ezt a hangszert pesti lakásába vitette, és költözései során sohasem vált meg tőle. A kétmanuálos kombinált hangszer - felirata szerint "piano-orgue" - valójában egybeépített harmónium és pianínó; a pianínó-rész gyártási száma (37537-44236.8740 D. N.) azt valószínűsíti, hogy 1866-ban készült. A fúvó rendszerű, 5 oktáv hangterjedelmű, (C-c4) harmóniumot magában foglaló elülső rész keskenyebb, alacsonyabb; Jacob Alexandre és fia, a kor legnevesebb párizsi harmóniumkészítőjének műve. A pianínó húrozatát magában foglaló rezonáló szekrény szélesebb és magasabb; a hangszer öntöttvas merevítéses, 7 oktáv hangterjedelmű (AAA-a4), egy tompító és egy pianino una corda pedállal (melyek a harmónium fújtatópedáljai között találhatók). A hangszernek ezt a részét az Erard cég készítette, mely már Párizsba érkezésekor, 1823 végén felkarolta a gyermek Lisztet, s mellyel a kölcsönösen előnyös kapcsolat a művész élete végéig fennmaradt.

A mellette álló vitrin Liszt művészi pályájának emlékeit tartalmazza. Itt látható többek között a soproni díszpolgári oklevél és egy ezüst vezénylőpálca, melyet a város Lisztnek ajándékozott 1846-ban.

Az alsó polcon Liszt utazással kapcsolatos tárgyai: útitáska, lámpa, írószerek, íróasztalka, néma zongora stb. tekinthetők meg.