Ave Maria: eddig ismeretlen Liszt-autográf emléklappal gazdagodott a Liszt Múzeum Alapítvány
1843 novemberének elején Liszt Ferenc Stuttgart felé vette az útját. Zártkörű fellépései mellett közép- és dél-németországi virtuóz turnéja során összesen öt alkalommal játszott a város közönsége előtt. Első nyilvános koncertjét november 5-én adta, búcsúhangversenyére pedig – amely ezúttal jótékonysági est volt – november 21-én került sor a Hoftheater színpadán. A koncertet bankett követte a Hotel Marquardtban, ahol Liszt megszállt. Az esemény sztár- és díszvendége ott helyben a württembergi király kitüntetésében is részesült.
Liszt sok hangversenyének programja nem rekonstruálható. A fennmaradt műsorleírások tanúsága szerint azonban a művésznek voltak jól bevált sikerdarabjai, amelyeket szinte minden alkalommal bevetett a közönség meghódítására. Ilyen például Grand Galop Chromatique című műve, két operaparafrázisa (Donizetti Lammermoori Luciájára és Mozart Don Giovannijára) és Rossini Tell Vilmos-nyitányának zongoraátirata. A gyakran előadott sikerszámok között előkelő helyet foglal el három Schubert-dal is. (Sajnos az sem mindig állapítható meg, hogy vajon énekes szólistát kísért-e a koncerten, vagy saját, 1837–1838-ban készített átiratában szólaltatta meg a darabokat.) Az Erlkönig, a Ständchen és az Ave Maria közül a legutóbbi a Marie d’Agoult-hoz fűződő szerelmi viszonya miatt különleges érzelmi jelentőséggel bírt Liszt számára.
Éppen az Ave Maria-átirat kezdő ütemeinek harmóniai kivonatát őrzi az a kéziratos emléklap, amely nemrég jutott a Liszt Múzeum Alapítvány birtokába. Dedikáció nem olvasható rajta, ezért konkrét személlyel nem sikerült összefüggésbe hozni, keltezése alapján azonban igen valószínű, hogy Liszt ismeretlen műsorú stuttgarti búcsúkoncertjéhez kapcsolódik. Az 1843. november 21-i dátum alá Liszt a maga sajátos írásmódjával, „Stuttgard”-ként jegyezte be a város nevét. Az ötütemes, 4–5 szólamban szerkesztett kivonatban a zeneszerző megtartotta az átirat eredeti hangnemét (B-dúr); az eredeti előjátékot egy ütemnyi, eltérő harmóniai tartalmú akkordsorral cserélte fel.
Az emléklap a 2019. február 22-én elhunyt Radó Ágnes – vagy ahogy Amerikában ismertté vált: Ági Radó – hagyatékából származó adomány. A zongoraművész 1928-ban született Budapesten. Első zongoraóráit édesanyjától kapta, és 11 évesen lépett fel legelőször. 1945-től a Zeneakadémián Szegedi Ernő és Antal István növendéke lett, de vett magánórákat Weiner Leótól és Ferenczy Györgytől is. Nagy hangsúlyt fektetett az őt támogató Kodály Zoltán, valamint Liszt műveinek népszerűsítésére. Három koncentrációs tábort járt meg, családjából ő volt az egyetlen holokauszt-túlélő. 1956-ban emigrált az Egyesült Államokba, ahol (és még három kontinens számos országában) 1970-től rendszeres zenekari és szólókoncerteket adott, emellett tanított. Nevét belevésték a Steinway 500 000. emlékhangszerébe. Több amerikai díjon túl 1994-ben a magyar Liszt Társaság is elismerésével tüntette ki.
A kézirat átadásáért ezúton is köszönet illeti Barbara Johnsont, akit Radó Ágnes megbízott azzal, hogy az emléklapot juttassa el a budapesti Liszt Múzeumnak, mert nekünk kívánja ajándékozni. A kézirat Budapestre szállításában segítségünkre volt a Washingtoni Magyar Nagykövetség is, munkatársaiknak szintén köszönettel tartozunk.
Molnár Fanni