Búcsúzunk két neves magyar kutatótól
A nyár folyamán elhunyt két magyar zenetudós, akiknek munkássága Liszt Ferenchez és a Liszt Múzeumhoz is kötődik.
Scholcz Péter (1941‒2020) nagybőgős, karnagy, zenetudós a holland Liszt Ferenc Társaság alapító elnöke, később örökös tiszteletbeli elnöke volt. 1986-ban ez a Társaság indította útjára az Utrechti Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt. Ugyanebben az évben, a Liszt-centenárium alkalmából Scholcz Péter magyar állami elismerésben részesült a zeneszerző művészi hagyatékának ápolásáért és előadásáért, később pedig a magyar kultúra nemzetközi megismertetéséért tett erőfeszítéseivel a Pro Cultura Hungarica kitüntetést érdemelte ki. Úttörő munkát végzett Mosonyi Mihály életművének kutatásával, különösen egyházi műveinek felfedezésével, de az általa alapított Capella Liszt Kamarakórus Liszt vokális alkotásait is műsoron tartotta és lemezre vette.
Eősze László (1923‒2020) zenetudós, zongoraművész, zenei író főleg Wagnerről, Verdiről és Kodály munkásságáról szóló köteteivel és tanulmányaival tett szert nemzetközi elismertségre. Tudományos és zenei tevékenysége mellett vezető szerepet töltött be a magyar zeneműkiadásban a Zeneműkiadó Vállalat lektoraként, szerkesztőjeként és főszerkesztőjeként, majd művészeti irányításával. Ő indította el az Új Liszt Összkiadást és a hozzá kapcsolódó kutatói műhelyt, 1980-ban pedig több tíz olasz magán- és közgyűjtemény áttanulmányozása után megjelentette 119 római Liszt-dokumentum című könyvét. Ebben a tudós részben feldolgozta többek között a Sgambati‒Liszt-hagyatékot, amely teljes egészében magyar tulajdonba (a Zenetudományi Intézet Könyvtárába) került.
A Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont tovább őrzi és ápolja szellemi örökségüket, és fejet hajt tudományos eredményeik előtt.