Kiegészítő anyag a Wagner és magyar barátai időszaki kiállításunkhoz

Keserű Luca A wagneri zenedráma színpadképének átalakulása a századelőn - Adolphe Appia és Márkus László rendezői koncepciói a színházi modernizmus kezdetén című tanulmánya olvasható a Liszt Múzeum érintőképernyős gépen, Szabó Ferenc János által válogatott század eleji Wagner-hangfelvételekkel kiegészítve.

Wagner és magyar barátai időszaki kiállításunkhoz kapcsolódó kiegészítő anyag került fel a Liszt Múzeum háló-dolgozószobájában található érintőképernyős számítógépre, Keserű Luca művészettörténész és Szabó Ferenc János zongoraművész-zenetörténész munkájának köszönhetően. Keserű Luca tanulmánya XX. század eleji Wagner-előadások színrevitelével, díszleteivel foglalkozik, két kiemelkedő rendező, Adolphe Appia és Márkus László Wagner-értelmezését vizsgálja, akik teljesen átformálták a Wagner által alkalmazott operarendezési felfogást, vizuálisan is érzékeltetve Wagner zenéjének tartalmi üzenetét, gazdag jelentésrétegeit. A színes illusztrációs anyagot (díszlettervek, színpadképekről készült korabeli fotók) kiegészítik század eleji – elsősorban bayreuthi – Wagner-előadásokból vett hangfelvételek, melyeket Szabó Ferenc János válogatott, s tematikusan csoportosított. A látogatók részleteket hallgathatnak például Siegfried Wagner vezénylésével előadott Wagner-operákból (1927), megtudhatják, milyen hangja volt az első Parsifalnak (Hermann Winkelmann) vagy az első budapesti Trisztánnak (Karel Burian). Keserű Luca és Szabó Ferenc János egyaránt doktori kutatást végzett a témában, más megközelítéssel, de hasonló alapossággal tanulmányozva a korszakot és a század eleji Wagner-rendezéseket.

Török Márton és Török Miklós tették lehetővé, hogy az érintőképernyős gépen a látogatók számára is könnyen kezelhető módon megjelenhessen az anyag, kialakították a technikai hátteret és vizuális arculatot. Keserű Luca szövegének angol fordítását Avar Katalin készítette el, Daniel Bennett lektorálta.