„Egyre mélyebbre merülök Dante sötét erdejében...” (Liszt Ferenc)

2021. szeptember 20.

A tablókiállítás megnyitója: október 10., 18:00, Zeneakadémia Átriuma (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.)

 

Liszt Ferencet és kortársait intenzíven foglalkoztatta egy tulajdonképpen megoldhatatlan kihívás: hogyan lehet Dante Alighieri költészetét a zene nyelvére átültetni, illetve vizualizálni. Lisztet különösen érdekelte annak a túlvilági utazásnak a története, amelyet Dante az Isteni Színjátékban bejár. Legfőképp azonban a Pokol drámája keltette fel a kíváncsiságát; a démoni szörnyűségek ábrázolása, a szenvedő lelkek reménytelen helyzete és a tiltott szerelem: Paolo és Francesca tragédiája. Liszt az Isteni Színjátékot zongoradarab (Dante-szonáta) és szimfonikus zenekari mű (Dante-szimfónia) formájában is feldolgozta. Ennek ellenére azt érezte, önmagában a zene még kevés ahhoz, hogy méltó módon érzékeltesse azt a nagyságot, amely Dante költészetében fellelhető. Egy multimediális dioráma-előadás keretében szándékozott megmutatni, hogyan lehet a zenét, költészetet és vizualitást hatásos formában összekapcsolni. Kevés zeneszerző volt annyira nyitott más művészeti ágak eredményei iránt, mint Liszt Ferenc. Az itáliai művészetekhez való viszonya különösen sokrétű; nemcsak Dante, hanem Petrarca, Michelangelo, Raffaello, Salvator Rosa alkotásai is megihlették, s kompozícióit az Années de pèlerinage, Deuxième année: Italie [Zarándokévek, Második év: Itália] kötetben fűzte össze.

 

Jelen kiállítás nemcsak Liszt Dante iránti érdeklődéséről és Dante-témájú kompozícióiról szól, hanem kontextust is teremt a témának: bemutatja Dante életét, költészetét, különösen az Isteni Színjátékot, s röviden tárgyalja a 19. századi „Dante-mániát” néhány (Liszthez is köthető) példa segítségével. Kiemelt szerepet kapnak azok a képzőművészek, akikkel Liszt kapcsolatban állt, és akiknek Dante-vonatkozású műveit ismerte. Néhány történet érzékelteti a korabeli magyar Dante-recepció feléledését is, például az 1896-ban megnyílt városligeti Pokol-körkép, vagy Pulszky Ferenc Dante-estélye Firenzében.

 

Dante és Vergilius a Purgatórium X. énekében egy speciális „kiállítás” képeit nézik. A Purgatórium hegyén hófehér márványba vésett csodálatos domborművek láthatók, amelyek szinte élnek, beszélnek, hangokat adnak. Költészetében Dante összekapcsolja a zenét és a vizualitást, természetesen a képzeletünkre hagyatkozva, mikor ezt írja a frigyládát és Dávid királyt ábrázoló domborműről:

 

„A képen ott volt az ökrös szekér,

vitte a Szent Ládát (miatta van,

hogy félünk ténykedni kéretlenül!).

Előtte tömeg, hét kórus vonult:

fülem azt mondta: »Nem!«, de a szemem

azt mondta: »Ott igenis énekelnek!«

Hasonlóképp a tömjénfüsttel is:

úgy vésték ki, hogy orrom és szemem

másképp ítélte meg a jelenlétét.”

 

(Dante: Isteni Színjáték, Purgatórium, X. ének, 55–63., ford. Nádasdy Ádám)

 

A tablókon alul, mintegy frízként – utalva ezzel az említett purgatóriumi epizódra is – Bonaventura Genelli és Gustave Doré néhány Isteni Színjáték-illusztrációja látható.

 

A kiállítás a Liszt Ünnep keretében a Müpa és a Zeneakadémia közös programja.

Készítette a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont

 

Kurátorok: Bodrogai Dóra, Halász Krisztina, Peternák Anna

Grafika: Szabó Ferenc

Angol nyelvi lektor: Paul Merrick

 

Köszönet a közreműködő intézményeknek, partnereknek:

 

Archivio Fotografico del Comune di San Severino Marche

ELTE Egyetemi Könyvtár

Festival Liszt Albano – közreműködő: Maurizio D’Alessandro

Library of Congress

Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár

Petőfi Irodalmi Múzeum

Staatsbibliothek zu Berlin – Preußischer Kulturbesitz

Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria

Zeneakadémia Kutatókönyvtár