Liszt, a tanár
Liszt, a tanár című kiállításunk elsősorban a zeneszerző oktatói tevékenysége felől kívánja bemutatni Liszt kivételesen széleskörű gondolkodásmódját, művészi megközelítését, amelynek első megnyilatkozásai már fiatalon határozottan körvonalazták az univerzális műveltség átadásának igényét.
Oktatói pályája során gyakorlatilag az 1835-ben megfogalmazott célkitűzéseit (A művészek helyzetéről és helyükről a társadalomban) valósította meg, vagy törekedett ezek létrejöttére: közöttük szerepelt egy új zenei gyűjtemény létrehozása a legkiválóbb 19. századi művekből, emellett egy zenei könyvtár létrehozása, amely átöleli reneszánsz repertoártól a kortárs művekig ívelő zenetörténeti korszakot. Ezt a zenei gyűjteményt, amelyet A zene Pantheonjának nevezett, 1835-ös elképzelése szerint kiegészítik a művekről szóló esszék, életrajzok, magyarázatok, amelyek a zeneművekkel együtt egy teljes zenei enciklopédiát hoznak létre. A kiadványokat olcsó kiadásban, széleskörben hozzáférhetővé kívánta tenni, ahogyan a népiskolákban és más iskolákban is kívánta bevezetni a zenei oktatást. Ennek biztosításához a legkiválóbb művészek vezetésével szervezte volna meg a felsőfokú zenei oktatást, nemcsak a központokban, hanem a vidéki városokban is. Filozófiai és zenetörténeti tanszék létrejöttét is javasolta a felsőfokú zenei oktatás keretében. A templomokban énekkarok létrehozását szorgalmazta, amelyek a gregorián ének repertoárjától kezdve adják elő az egyházzenei műveket; Liszt a gregorián ének előadásának reformját is előirányozta. A tanítás mellett a rendszeres hangversenyélet, operaélet felvirágoztatását is feladatként jelölte ki, ahol a kiművelt előadóművészek tovább tudják folytatni pályájukat, és szélesebb körben tudják megismertetni a zeneműveket. Liszt élete során sok célkitűzését meg tudta valósítani, és az oktatást is ebben az összefüggésben látta. A kiállítás tematikája ezért nemcsak Liszt zongoratanári működésére szorítkozik, hanem kitér néhány konkrét példa bemutatásával az általa kiemelt interpretációs kérdésekre, a tananyag bővítése iránti igényére, más zeneszerzők műveiből készült instruktív kiadásaiban megőrzött zenei értelmezéseire, zeneszerzői tanítására is. A zongoratanítás tematikájának tárgyalásánál a kapott hagyományból kiindulva bepillantást nyerünk egyéni technikai megoldásaiba, az ilyen irányú munkásságát összefoglaló Technikai tanulmányok izgalmas zenei példáiba, illetve egy konkrét, kevésbé ismert példán keresztül a korabeli új iskolák kezdeményezései iránti nyitottságára is. Legértékesebb korabeli írásos forrásaink közé tartoznak Liszt levelei, vázlatkönyvei, kottái, a kortársak, tanítványok naplóbejegyzései, visszaemlékezései, illetve a diákok játékáról megmaradt felvételek. Madame Boissier naplójából tudjuk, hogy Liszt már 1832 elején lányát, Valerie-t oktatva nemcsak növendéke játékára figyelt, hanem órái alatt az irodalom, költészet, zenetörténet, filozófia fontosságára is felhívta figyelmét; Blaise Pascal és Victor Hugó műveiből olvasott fel neki részleteket. Élete utolsó két évében többek között August Stradal is Liszt tanítványa volt, aki egy rendkívül érdekes hasonlatot írt Liszt oktatási módszeréről: mestere szabadon, minden akadémikus kényszer nélkül tanított, mint a görög filozófusok. Stradal Szókratész tanításához hasonlította Liszt oktatását, majd Michelangelót említette, aki szintén engedte tanítványainak, hogy szemléljék, amint alkot, és a tanítványok ennek láttán javították saját műveiket. Liszt egy olyan művészideált próbált növendékei elé állítani, amilyen számára is egy életen át követendő volt, és amelyet a korabeli híres énekesnő, Pauline Viardot jellemzésénél is leírt: tisztelte benne a világpolgárt, a nyitott szellemiséget, a különböző nyelvekhez való tehetségét, nyitottságát a különféle énekesiskolák módszerei, valamint ezek szintézise iránt. Nagyra becsülte általános nagy kulturáltságát, finom modorát, elegáns viselkedését. Liszt, amennyire tőle tellett, ebbe az irányba vezette tanítványait, ezért is maradt szellemi öröksége meghatározó a mai napig.
Budapest, 2023. június 25.
Dr. Domokos Zsuzsanna
A kiállítás a Liszt Múzeum és a Budapesti Cervantes Intézet közös rendezésében valósul meg. Köszönjük a Liszt Múzeum Alapítvány és a Péter Horváth Stiftung támogatását.
