A weimari Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak koncertje A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Két év különbséggel kezdték meg működésüket a zeneszerző nevét viselő intézmények az idős Liszt otthonául szolgáló két városban, Weimarban és Budapesten. Igaz, míg a budapesti Zeneakadémiát maga Liszt alapította, addig Weimarban egyik tanítványa irányításával – igaz, Liszt szorgalmazására – alakult meg a mai főiskola jogelődje, mely 1956 óta viseli Liszt nevét. S bár mindkét intézmény a nagy előd zongoraművészi és komponista örökségéből táplálkozik, fontos különbség, hogy a Zeneakadémia zongora tanszékének növendékei Liszt tekinthetik magukat egyenesági leszármazottainak, hiszen a weimari intézményben nem adott órákat az idős mester. A két iskola rokonságát erősíti a hallgatók és az oktatók közötti kapcsolat: Szokolay Balázs a Zeneakadémián és Weimarban is tanít, a koncerten fellépő, sokszoros díjnyertes Lajkó István pedig budapesti doktori tanulmányai és tanári tevékenysége mellett a Franz Liszt Hochschule für Musik koncertdiploma képzésén tökéletesítette tudását. A weimari hallgatók reprezentatív műsorának első felében a zongora és énekhang kap szerepet, míg a másodikban a zongora mellett a cselló és hegedű kerül előtérbe: Beethoven, Schubert, Brahms, Bartók és Rahmanyinov dalai, illetve Szkrjabin és Debussy zongoradarabjai mellett felhangzik William Bolcom, Pulizter-díjas kortárs amerikai zeneszerző Amor című dala, a Szymanowski-életműből kimagasló Mazurka-sorozat két darabja, Britten cselló-zongora szonátája, és a spanyol csellista-zeneszerző Gaspar Cassado szólószonátája is.