A Zeneakadémia megalapítása, első évei

2020. április 24.

Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter felterjeszté­sére Ferenc József március 21-én nevezte ki Liszt Ferencet a Zeneakadémia elnökévé, a miniszter pedig 1875. szeptember 2-án nevezte ki Erkel Ferencet a Zeneakadémia igazgatójának, és rendes tanárának. A zongora mesterkurzus vezetője Liszt Ferenc volt, és a zongora osztály vezetője Erkel Ferenc lett, mellettük Robert Volkmann (zeneszerzés), id. Ábrányi Kornél főtitkár, (elméleti és történeti tantárgyak tanára) és Nikolits Sándor (zeneelmélet) kezdte el az oktatást. Bár Liszt Ferenc nemzetközi hírneve és tekintélye kezdettől fogva megadta külföld felé is az intézmény rangját, a mindennapos feladatok megszervezése, a folyamatos működtetés és fejlesztés irányítása elsősorban az igazgató Erkel Ferenc kezében volt. Erkel és Ábrányi feladata volt a berendezés, az órarend, négy évre szóló tanterv kialakítása, a zeneműtár fejlesztése és a felvételik meghirdetése. A Zeneakadémia 38 hallgatóval nyílt meg november 14-én, Liszt laká­sán, Erkel beszédével. Másnap már tanítottak.

A zeneműtár és könyvtár fejlesztése gyorsan ha­ladt, ámbár csak a fejenként 5 forint beíratási díjat fordíthatták arra. 1880 végén 460 kötetben mintegy 4000 zeneművel és 180 kötet könyvvel rendelkeztek. 1885-ben, az első katalógus kinyomtatásakor 1100 kötetben már mintegy 10000 kisebb-nagyobb zeneművet őriztek. Zeneműtár és könyvtár létesítése Liszt egyik alapvető kíván­sága volt és Liszt személyes példáját az adományozásban mások is követték.

Erkel a hallgatók számának növekedése folytán két új segédtanár alkalmazásának engedélyét kéri a minisztériumtól, egyet a zongora, egyet pedig  a zeneelmélet oktatására. A miniszter a személyek kiválasztását az igazgatóságra bízta.    

Liszt a két állás belöltésére eredetileg egyik legtehetségesebb tanítványát, Juhász Aladárt és Gobbi Henriket ajánlotta, de helyesli Erkel Gyula kinevezését is. Juhász Aladár tartós betegsége miatt nem tudta elvállalni a tanári állást. Szeptemberben Liszt már így ír Ábrányi Kornélnak: „Erkel Gyula zeneakadémiai tevékenysége őszintén kívánatos számomra: tehetségét értékelem, és számítok annak üdvös eredményeire. Barátunkkal, Gobbival remélhetőleg hamarosan kialakul a megfelelően kel­lemes Modus vivendi. Magától értetődik, hogy amerikai harmóniumomat szívesen bocsátom azon­nal és mindig az akadémiai igazgatóság szolgálatára.”

1879 őszén a Zeneakadémia már új, Sugár (ma Andrássy) úti épületünkben kezdhette meg a tanévet, a mai „Régi Zeneakadémián”. Az első emeleten rendezték be Liszt elnöki lakását, amelynek szalonjából közvetlenül vezetett egy ajtó a hangversenyterembe.  Erkel Ferenc igazgatói lakása a második emeleten volt, itt és a harmadik emeleten helyezkedtek el a tantermek. Liszt szalonjában tartotta óráit. Az új épület által biztosított körülmények lehetőséget adtak egy orgona építéséhez és új szakok indításához. Dangl Antal és fia, aradi orgonaépítők készítették el a hangversenyterem két manuálos, 54 billentyűs, 22 regiszteres orgonáját. Liszt elégedetten írt az orgona teljesítményéről.

Az 1882-83-as tanévben bevezették az orgona, magánének, karének, magyar nyelv és prozódia, olasz nyelv tantárgyakat. A magánének oktatására Passy-Cornet Adélt, az országos Színészeti Tanoda tanárnőjét és Pauli Rikhárdot, a Magyar Nemzeti Színház tagját kérik fel, a magyar nyelv és prozódia tantárgyat Dr. Váradi Antal, az olasz nyelvet Palóczi Lipót oktatta. Az orgona és karének tanítására a kölni karnagyot, Hans Koesslert kérték fel. A tanév végén Ábrányi Kornél helyére dr. Peregriny Jánost nevezték ki főtitkárnak. A hallgatók zeneirodalmi ismereteinek, látókörének  bővítése céljából már a második tanévtől kezdve a Nemzeti Színház öt ingyenes földszinti helyet bizto­sított az operaelőadásokra, és ez a lehetőség továbbra is élt a számukra az 1884-ben megnyitott Operaházban. 

 

Az 1884-85-ös tanévben Huber Károly vezetésével hegedűtanszak indul. Az 1885. december 20-án váratlanul elhunyt Huber Károly helyett maga az igazgató Erkel vállalja a tanszak vezetését, majd ideiglenesen Ridley-Kohne Dávid veszi át a hegedűtanszakot, míg 1886. július 21-én Hubay Jenő teszi le zeneakadémiai esküjét, és világhírűvé fejleszti a tanszakot. Hubay magával hozza barátját és kamarapartnerét, Popper Dávidot, akinek a vezetésével a gordonka tanítás is elkezdődik a Zeneakadémián. Popper Dávid Liszt leghíresebb hölgy tanítványát, Sophie Mentert vette el feleségül.

1883. október 29-én elhunyt Volkmann Robert, Erkel Ferenc Gyászdalt komponált a temetésére. Zeneszerzés óráit Hans Koessler vette át a Zeneakadémián.

Végh János (1845-1918) Thern Károlynál és Mosonyinál végzett zenei tanulmányokat, de végül a jogi pályát választotta, bíróként működött. 1881-től 1887-ig a Zeneakadémia alelnöke. Zeneszerzői és átírói tevékenységet is folytatott, Liszt odaadó barátja volt az 1880-as években.

Liszt levele Végh Jánosnak, Weimar, 1883. október 2.: „…az Ön Suite-je megérdemli, hogy mindenütt előadják és megtapsolják. Már előbb is meg akartam ezt írni és meg is kellett volna írnom; de hiszen tudja, hogy a tollam meg van bénulva...”

A kompozíciót Liszt később átdolgozta zongora két kézre.

Liszt Ferenc 1886. július 31-én bekövetkező elhunyta után az akkor 76 éves Erkel Ferenc igazgatóként még egy teljes tanévben helytállt, majd 1887 nyarán idős korára való tekintettel nyugdíjazását kérte. Lemondását követően az 1887/88-as tanévtől kezdve Mihalovich Ödön vette át az igazgatói posztot, aki a minisztérium nevében rótta le kegyeletét Liszt iránt a mester temetésén, Bayreuthban. Fayl Frigyest az 1885/86-os tanévtől alkalmazták a Zeneakadémián segédtanárként, majd a betegség miatt hiányzó Erkel óráit vette át, 1889. januártól már Erkel terhére javadalmazták.

A Zeneakadémia megalakulása után még sokáig komoly anyagi gondokkal küzdött, léte többször hajszálon múlott. Ha ezalatt Erkel vagy Liszt hátat fordított volna neki, kártyavárként összeomlik. Nem tették meg, mert az akadémiára nagy szükség volt.